Kairóban sajnos nem csendesedtek a dolgok. Hurghadán viszont ugyanolyan a nyugalom, mint eddig is. Mivel hamarosan lesz két egzotikus túránk, ezért mindenképpen haza kellett indulnunk. Jó korán kimentünk a reptérre, biztos ami biztos. Nem indultak túl jól a dolgok: nem engedtek be a repülőtérre egészen fél 10-ig (ekkor kellett volna indulnia a járatunknak). Beszállókártyával a kezünkben hivogattuk a kairói irodát, mit tudnak mondani a csatlakozásunkról. Indul –e egyáltalán, és ha igen, akkor esetleg késik –e? Ez utóbbira kivételesen nagy szükségünk lett volna… Hurghadáról végül 11.30-kor szálltunk fel, az esélytelenek nyugalmával (beszállókártyát csak Kairóig tudtak adni, és a csomagjaink is csak addig mentek). Kairóban egy óra múlva landoltunk is, de nem volt szerencsénk. A budapesti gép pontosan, 12.30-kor felszállt. A fenébe is! Összeszedtük a táskáinkat, és beálltunk a légitársaság reptéri irodája előtt kígyózó sorba. Közben kinéztük, hogy nincs is akkora baj, mert délután 4-kor van egy gép Bécsbe. Amikor sorra kerültünk, felvilágosítottak, hogy azt a gépet is törölték, leghamarabb másnap dél körül, Münchenen keresztül tudunk Budapestre jutni. Huh, az majdnem 24 óra reptéren ücsörgést jelent. Felmentünk a Burger Kinghez, hogy együnk valamit, és kitaláljuk hogyan tovább. Zárva volt. Megegyeztünk, hogy ha lehet, elhúzunk valami közeli szállodába. Telefonhívások sora után végül sikerült a reptér melletti Novotelben szobát foglalni. Felemelő érzés volt elnyúlni az ágyon, és beállni a zuhany alá, ugyanis indulásunk előtti nap a lakásunkban nem volt víz és keveset is aludtunk. Gyorsan elszaladt a nap, közben híreket néztünk, és azt latolgattuk, mi is lesz ennek az egésznek a vége. Reggel frissen és üdén 7.30-kor már a reptéren toporogtunk nagy örömködve, hogy ez most már tuti, sikerül hazajutnunk. Elindultunk a check in felé, de az első ellenőrzésen fennakadtunk: a müncheni járatot törölték. Mindketten elnevettük magunkat kínunkban. Újfent irány az Egyptair irodája. 10 perc múlva egy újabb jegy volt a kezünkben, Kairó-Frankfurt-Budapest útvonalra, de legalább ugyanúgy február 4-re. :) Kicsit késve, de megérkeztünk Frankfurtba. Tekergés a hosszú folyosókon, szigorú ellenőrzés. Szétszedték mindkét kézitáskánkat, mert tele volt búvárcuccal. Az idő meg egyre csak fogyott. Már csak 10 perc volt hátra a budapesti gép indulásáig. Futááááás. Kivörösödve és lihegve érkeztünk fel a gépre, ahol gyakrolatilag azonnal be is modták: boarding is completed. 2 óra múlva már a lakás előtti folyosón sört iszogattunk, és vártuk, hogy végre a jó lakáskulcs is a birtokunkban legyen, és be tudjunk jutni. Ez az akadály is gyorsan elhárult. Így hát 2 nap után végre hazaértünk.