Vége a nyárnak, sőt már az ősznek is. A hajók és a turisták túlnyomó többsége eltűnt, délutánonként már nem flották közelednek a kikötők felé. Csendesebb minden, így a víz alatti világ is. Ami egy búvár számára igazán nagy ajándék. Nem a többi csoport buborékait nézegetjük, hanem sokszor az égvilágon senki nincsen a közelben. Az időjárás is segítségünkre van, hiszen a kényelmes helyi bázisok a közeli zátonyokat látogatják csak, ha már csak kicsi hullámzás is van. Minap pont ez volt a helyzet. Borult ég, kicsi szél, némi hullám. Jó búvárok voltak a hajón, tengerhez szokottak, így Shaabruhr Umm Gammart vettük célba. Áramlati merülést hajtottunk végre, és igaz áramlat nem sok volt, de legalább ellenáramlattal sem kellett küzdenünk... Az élet apró örömei... :) Nagyon kevesen szokták ily módon merülni ezt a helyet, úgyhogy szinte biztosak lehettünk benne, hogy senkivel nem fogunk találkozni. A merülés felénél beúszott egy jól megtermett napóleon hal, láttunk néhány makrélát és a hely egyik érdekességét, a rikító rózsaszín anemónát is megtaláltuk. Második merülésünk helyszíne személyes kedvencem, Carless Reef volt. Itt sosem tudhatod mi lesz a víz alatt. :) Az áramlat jöhet több irányból, lehet ki sem tudsz úszni a zátonyblokkok védelméből, mert annyira erős. Viszont elhelyezkedésének köszönhetően bármi előfordulhat élővilág szempontjából is. A nap még mindig nem sütött ki, így kellemes 'langyosnak' éreztük a tengert beugráskor. Alámerültünk. Áramlat sehol, minden békés volt. Csodálatos! Divemaster hallgatóm éppen csoportvezetést gyakorolt, úgyhogy szépen felsorakoztunk mögé, és elindultunk a korallkert irányába. Pár perc után ráleltünk a homokban megbúvó, hatalmas, legyezőfarkú rájára (pár évvel ezelőtt biztos hallott mindenki erről a fajtáról, hiszen a híres 'krokodilvadász', Steve Irwin egy ilyen rája szúrásától halt meg). Még sosem találkoztam ilyen rájával azelőtt. Lenyűgözött a mérete, és az, hogy milyen békésen tűrte a tisztes távolságból szemlélődő búvárok jelenlétét. Pár perc után tovább indultunk. Hihetetlen nyugalom uralkodott a víz alatt, a halak sem úszkáltak el előlünk, ott maradtak közvetlen a maszkunk előtt. Kitekintgettünk a nagy kékbe, elmerengtünk hatalmas végtelenségén. Figyeltük a murénák száját tisztogató halak és apró rákok munkálkodását, és feledésbe merült a felszín feletti világ. Ám sajnos ennek a merülésnek is eljött a vége, felszínre kellett jönnünk. Néhány állóképességet felmérő feladat után indultunk vissza a kikötőbe. Hibátlan nap volt!
És mi lehet a megkoronázása egy tökéletes, dolgos napnak? Természetesen egy tökéletes szabadnap! :) Hozzávalók: néhány jó barát, autó, El Gouna Club House, napsütés, fürdőruha és zene. 40 fok volt a napon és ilyenkor fura érzése támad az embernek. Normális esetben ilyenkor otthon már a havazást várjuk, nagykabátban járunk, és reggelente a leheletünket figyeljük, amíg az autóhoz vagy rosszabb esetben a buszhoz, villamoshoz igyekszünk. Ezzel szemben friss gyümölcskoktélt szorongatva, fürdőruhában csacsogtunk arról, hogy milyen jó is lesz Karácsonyra hazamenni, a családdal és a barátokkal találkozni. Egyik oldalunkról a másikra fordultunk egész nap, kitárgyaltuk a különböző vízi játékokat, amivel egy szafarit fel lehet dobni, hazafelé megálltunk a sivatagban naplementét nézni, és pont időben érkeztem, hogy megkóstoljam Bence első önállóan elkészített gulyáslevesét! Komolyan mondom, nem csak a búvárkodásban tehetséges a srác! :) Aki mostanában errefelé jár, megkóstolhatja a végeredményt a Friends Bar-ban! ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.